non-workoholic

Három hete jelentkeztem a Hajtás-Pajtáshoz. Minden feltétel adott, fizikailag és szellemileg is fel vagyok készülve rá.
A honlapjukon egy keresztnév van megadva. Az irodában várni kellett egy órát, mire befutott az illető. Azt mondta, tesztírásra vissza kell menni 4 nap múlva. Megbeszéltük az időpontot, amikor újra bementem. Megnézték a kerékpárom, majd kitöltettek egy több oldalas tesztet, amiben a városismeret mellett olyan kérdések is voltak, hogy milyen újságokat olvasok, kivel élek, stb. Tehát rólam mindent megkérdeztek, amíg én semmit sem tudtam a cégről illetve a munkáról.
A teszt után el kellett mennem egy pontba és vissza, azt kellett megnézni, kinek a szobra áll az adott helyen. Rekordidő alatt visszaértem, abba kötött bele, hogy ő másik szoborra gondolt ugyanazon a helyen. Majd megígérte,  hogy pénteken hív. Ennek három hete.
1. Miért nem becsülik meg, aki munkára jelentkezik?
2. Ők mindent tudnak rólam, a magánéletemről és a szokásaimról is, amíg én semmit a munkáról és a cégről.
3. Ha megígéri, hogy hív, akkora elvárás, hogy így is legyen? Ha meg nem akar felvenni, rögtön megmondhatta volna.
4. Eddigi tapaszalataim alapján a biciklisek kivételesen rendesek egymással. Nem értem, mire ez a nagy büszkeség a Hajtás-Pajtásnál. Nem feltétlenül kell engem alkalmazni, de legalább a minimális korrektséget elvártam volna.
5. Elhiszem, hogy túljelentkezés van, de nem hiszem, hogy a magánéleti szokások alapján kéne szelektálni. A tesztben szereplő városismereti kérdések nem voltak nagyon nehezek, aki Budapesten él, tudja teljesíteni.

Sziasztok!

Egy gyógyszereket forgalmazó céghez négyszer hívtak be interjúra, majd csütörtöktől eltűntek egész hétvégére, ma, azaz hétfőn délelőtt hívtak, hogy mégsem engem választanak és mindössze egy ponttal maradtam le a másik jelentkező mögött. Nagyon bosszant, főleg, hogy a négy alkalom egyenként 2 órát jelentett, utazás nélkül. Az interjún mindent megkérdeztek amit szerintem törvények tiltanak, hogy mikor akarok gyereket, kivel élek, van-e valakim, stb. Én készségesen válaszoltam, ne ezen múljon az állás, ami egyébként nagyon tetszett volna.
Szerintem ennyiszer behívni majd elküldeni nagyon gáz dolog! Lehet, ha csak egy kör van, abból is megállapíthatták volna, mennyire gondolnak alkalmasnak, azért van később a próbaidő. Így lett volna azalatt az idő alatt máshol is kipróbálnom magam.

Viszonylag hosszabb ideje dolgoztam a cégnél, pedig az első pillanatban lehetett volna látni, hogy amit eddig nem sikerült megváltoztatni, azt nem biztos, hogy én fogom helyretenni. Adott a főnök (nő), a nagyfőnök (férfi) és persze az én pozícióm, ahol max. félévente adják a kilincset egymásnak, immáron 12 éve, mióta főnök ott van.

Amikor rájöttem, hogy ez nekem nem fog menni, illetve hogy főnökkel nem lehet leülni beszélni, mert pl. nem nézett arra, aki beszélt vele, szóltam nagyfőnöknek, hogy el fogok kezdeni állást keresni. Akinek elmeséltem, mindenki szerint hiba volt, akkor én csak nem akartam kitolni a céggel, illetve a többi kollégával.

Persze amint főnök ezt meghallotta (kellett hozzá 3 hét), azonnal felállított az asztaltól, bevitt a tárgyalóba, és nekem szegezte a kérdést, hogy mikor akarok elmenni, mert a „cég” (muhaha) döntése, hogy minél előbb távozzak, mert baja van a munkámmal. Az nagyon dühítette, hogy nem volt ezután az általa várt jelenet, hanem megmondtam, hogy minél hamarabb, annál jobb. Erre taktikát váltott (mert nem tud 1 nap alatt helyettem szerezni valakit), és azt mondta, nem akar az utcára tenni, mert kedvel ( :) ), és keressek csak nyugodtan másik állást.

Én azon a véleményen voltam, hogy velem nem kell jófejnek lenni, engedjen el és akár a „mekiben” is kibekkelem azt az időt, amíg elhelyezkedek, de nem hagyta magát, hogy nem tesz utcára, annyira jó lélek.

Úgyhogy nem volt más hátra, szóltam pár nap múlva nagyfőnöknek, hogy valamit segítsen, hogy elmehessek, ez így borzasztó. Ő rögtön elengedett, hónap végéig megkapom a fizum. Persze főnök még balhézott az utolsó percben is, amikor kisétáltam az irodából...

Tanulság? Soha ne menj olyan helyre dolgozni, ahol már az interjún azt hallgatod a leendő főnöködtől, mennyire utálta az elődeidet, de majd veled biztos más lesz.

Egy rosszul sikerült interjú után néha az az érzésünk, felesleges időpocsékolás volt ezért elindulni otthonról. Persze akár felfoghatjuk tapasztalatszerzésnek is, már ha sikerül.

Sziasztok!

Egy nagy építőipari céghez küldtem be az önéletrajzom. Pár nap múlva hívtak interjúra. Jeleztem, hogy reggel nyolcra tudok érkezni, mert kilencre a mostani munkahelyemre be kell érnem. Ezzel nem volt gond, a megbeszélt napon háromnegyed nyolckor az irodában voltam.

A felvételiztető hölgy 8:35-kor érkezett! Ezután leültünk egy gyors beszélgetésre, kiderült, hogy ő a recepciós, első körben ő beszélget a jelöltekkel. Akkor már elment a kedvem ettől a cégtől, de mivel a hölgy szimpatikusnak talált, úgy gondoltam elmegyek a következő körre is, hátha akkor egy szakmailag kompetens HR-essel is tudok beszélni.

A második körre meghívót küldtek e-mailben, amiben szigorúan kikötötték, hogy késést nem fogadnak el, késés esetén nem tudják megtartani az interjút! Muhaha! Ekkor egy nagyon kedves hölggyel beszélgettem, aki még mindig nem tudott szakmailag elbírálni, szintén szimpátia alapon kerültem a harmadik fordulóba.

Ekkor végre találkozhattam az esetleges főnökkel, aki mindössze 5 percet szánt rám (én ezért elkértem magam a munkahelyemről), és közölte, hogy rengeteg a dolga, és délután jön még egy lány interjúra, majd akkor dönt. Viszlát.

Egész délután nem jelentkeztek, másnap délelőtt felhívtam a recepciót, ahol a lány össze-vissza ködösített, és biztosított róla, hogy nagyon szimpatikus voltam neki. „jól esett”.

Másnap kaptam egy e-mailt, hogy nem engem választottak, és a blabla a további sikereimmel kapcsolatban. Nagyon köszönöm, a szakmai hozzáértésem 3 interjú alatt egyszer sem érdekelt senkit, nekem meg egy csomó időm és energiám ráment erre.

Sziasztok!

Szinte hihetetlen, mik meg nem történnek egyes cégeknél állásinterjúkon. Ezt és a későbbi be nem váltott ígéreteket a munkavállalók válogatott módszerekkel történő cégelhagyással viszonozzák.
Írjátok meg, ha van olyan történeted, amikor állásinterjúról nevetve-sírva távoztál, illetve a munkahelyedet nagy kanyarokkal hagytad ott.

e-mail: blogolo@freemail.hu

A munkába történő idegi belerokkanást hagyjuk meg neki:
https://www.youtube.com/watch?v=lkExcAw1v8w
:)